Belassult évvége

Egy újabb gyűrött papír szavai a múltból...

Papp Szilveszter Zsolt: Belassult évvége

Nem is tudom mit mondjak erre a belassult évvégére…még a napok sem úgy telnek, ahogy a fény szüremlik – csak egyszerűen homokszínbe folyik az élet. Elég nehezen viselhető állapot, ha minden barát, akivel szeretsz lenni, távol van; és azt sem tudod, hogy ők legalább jól vannak. Kifordulok az utcasarkon, hogy valami színbe ütközzek ezen a délutánon, de csak a szürkeség, és a távoli emlékek kavalkádja zörög tompán a fejemben. Kialvatlanul és szeretethiányosan nyögök egyet. Azt hittem, reméltem, vágytam…és itt a lemez megakad. Pusztítás kerül belül fentre, és megszületik valami névtelen zuhtag, ami egyre jobban egy katarzisállapot felé sodor. Már én sem értem magam, csak azt tudom hogy lebilincselem a tudatom, hogy ne, ne, ne…de a hiány feltör. Felőröl valami láthatatlan, kézzel nem fogható állapot, amire azt mondjátok mind: csak boldogtalan. Hát nem elég?!

2004. December 06, Kiskundorozsma