Itt ülök egy völgyben, miközben a Kyuss-Welcome To The Sky Valley-jét hallgatom, odakint ólmos, kövér esőcseppek áztatják a szürke betont és a foltos füvet. Szürkeség, átlag nap, de mégis teremt valamit bent és kint egyaránt. Magnéziumforradás. A rozsdás kapu egy pillanatra sem szakad el a környezetétől, hevítettség nélkül tűri azt, amit mi Időnek csúfolunk. Múló tárgy csupán a vakság közepette, egyszer csak a távoli jövőben beváltható fémhulladékot fog képezni, esetleg köztes állapotában majd az enyészet tucatszobra lesz. Hullámzás. Feltörekvés. Standard álmok. Végtelenség.

d

Kattognak a fejemben a gondolatok, lefáraszt ez az őszi (?) fáradtság, az időjárásnak köszönhetően. Pedig szeretem az ilyen időt. Csak most fáradt vagyok. A környezetem politizál én meg úgy tartom, kis hazánkban nem lesz addig politikai élet, amíg felelősségteljes politikusok nem kerülnek a parlamentbe, illetve amíg a nép nagy részének gőze nincs arról, hogy kire és miért is ikszel a választásokon. Tehát szerintem most nincs politikai élet, politika meg ennélfogva pláne nem, egyik párt ugyanolyan mint a másik, ezért azután nem vagyok se balos, se jobbos, közepes meg pláne nem. Pedig szeretnék, csak ebben a fene nagy zűrzavarban már azt sem tudom kire fogok jövőre szavazni.

Egy kis előjáték

Új vagyok. Még új, ahogy illik, beköszönök. Sziasztok, jó napot, kézcsókom. Valami kifakad belőlem, persze nem egyszerűen, mert az túlzás lenne, meg hát voltaképp én egy megosztott ember vagyok - végletekig szélsőséges a gondolatmenetem, jönnek majd az agyrémeim, meg persze talán normális dolgok is. A lényeg azonban, hogy mindez én vagyok. Már csak hogy az A.E. Bizottságot idézzem egy pillanatra:) Szóval kiszámíthatatlan reakcióm röppentettek ide. Bevallom, valami blogszerűt elkezdtem egyszer. A naplóim meg otthon vannak a polcon. De ez más, valami sokkal folyékonyabb közeg. Lesznek akik szeretnek, lesznek akik nem. Mert talán nyers és érthetetlen leszek, másrészről meg épp ezek ellentétje. Meglátjuk. Kezdésnek, előjátéknak ennyit.

Üdvözlet.