Itt ülök egy völgyben, miközben a Kyuss-Welcome To The Sky Valley-jét hallgatom, odakint ólmos, kövér esőcseppek áztatják a szürke betont és a foltos füvet. Szürkeség, átlag nap, de mégis teremt valamit bent és kint egyaránt. Magnéziumforradás. A rozsdás kapu egy pillanatra sem szakad el a környezetétől, hevítettség nélkül tűri azt, amit mi Időnek csúfolunk. Múló tárgy csupán a vakság közepette, egyszer csak a távoli jövőben beváltható fémhulladékot fog képezni, esetleg köztes állapotában majd az enyészet tucatszobra lesz. Hullámzás. Feltörekvés. Standard álmok. Végtelenség.

d