Reszponzió

Habozni annyi mint belépni – belépni annyi mint habozni.
Átsétált éjszakák váltakoznak az utcaverte esőkön.
Felfelé hullik a rög, az elképzelhetetlen mélységekbe, ahol az út labirintussá válik, és a labirintus úttá avanzsál.
Szelíd cigarettafüst kanyarog alvó párnákon.
Az alkóvból kiesik a zománcozott reinkarnáció.
Egy erkély öngyilkos lett.
A diaszpóra lázálmai.
Borotválatlan tükörkép.
Szombaton Ulver koncert, vasárnap Radnóti színház (séta az Andrássy körúton), közjáték a Kőbánya-Kispesti felüljárón, hétfőn Mono koncert, pénteken Tessedik Sámuel Múzeum.
A félelem tarkababja bennem egyedüllétet szül. Azt, hogy ne akarjak társat, közben a paradoxon folyamatosan felém tekintget. A nemiség kifejeződése csak illúzió, melyet jól takargatok. Nézhetem szenvtelenül önmagam útkeresését, de párt nem találok. Aki nekem adná a szívét, annak nem tudok semmit sem adni.
Többmilliárd idol teremt többmilliárd visszfényt.
Pontot rakunk Osiris testére. Isis hónaljának füstje.
„Ő meg vagy változik, vagy hagyod hogy ezt tegye, amit.
mindkettő a szeretet jegyében zajlik
csak nem mindegy, hogy ki áll a fókuszban
-nézd én sem tűrök a végtelenségig
megmondod neki, ránt egyet a vállán, te pedig újabb esélyeket adsz, mert hátha...
-de te meg menekülsz
nem, csak épp nem veszem ki a részem a kollektív egymáshoz menekülésből”

Cél nélküli létem kulcsa a cél

Megtalálni önmagunkat és elfogadni azt, aki vagyunk a legnehezebb út önmagunk felé. De nincsenek kifogások és szócséplésre okot adó helyzetek: vagy hajlandóak vagyunk erre, vagy egy életen át csak saját béklyóink foglyaiként ugyanazt a lemezt játsszuk unottra. Olyan ez, mint az istenkeresés: véleményem szerint amíg az ember nem találja meg önmagában Istent, hiába jár templomba, imahelyre (legyen az bármelyik vallás, gyülekezet, stb). Nem, nem vagyok vallásos, de nem is vagyok ateista...az ateizmus ugyanolyan hit, mint az, amit tagad. A tagadás cél nélkül értelmét veszti, és az értelem nélküli tagadás semmit sem teremt magának.
Szembe mertem nézni önmagammal, és vallom: ez kell az énnek. Nem mint önhittség máglyája, mert az hamar porrá égetné azt, amit én-nek neveztem az előbb. hanem hogy merjünk a saját belső kincsünkből gazdálkodni, hogy merjünk a céljainkért harcolni, még akkor is, ha elbukunk ütközet közben. Persze nekem is vannak félelmeim, és van, amivel én sem merek szembenézni. De minden nem lehet tökéletes, és a tökéletesítés nem is erről szól, hanem az állandó csiszolódásról. Eufémizmus? Nem hiszem.
Nézz szembe önmagaddal, és fogadd el azt, aki vagy.

Tollvonások

Várom. Alakuló mozzanatok bennem, célok, amiket elérhetek. Most egy elkezdett szerkesztés, versekkel és képekkel, amiből lesz talán valami az idén. Utána és közben a monodráma megfogalmazása: egyenlőre az alapszerkezet felépítése, majd a szöveget csiszolva a színpadkép kialakítása, miközben oda kell figyelni a köztes részekre, így pl. a vetítés bevonására, majd ha mindez összecsiszolódott, jöhet hozzá a zene a :mem_(o)_ré: project munkájával...szép lesz, és biztos hogy eltelik vagy két év közben. A verses dolog az egyszerűbb, a monodráma a bonyolultabb. A szöveget ugyan elkezdtem már írni, és tudom mit akarok, hiszen már vagy hat éve, hogy megfogalmazódott bennem ennek is az ötlete, de a felépítésen még csak most gondolkodom. A szöveg kissé nehéz lesz, ennek megfelelően a színpadkép visszafogott, viszont a vetítés által felbukkanó részek pedig inkább a nehezebbek ebből, majd az, hogy a zene elkészüljön....szóval össze van rakva a fejemben, de egyszerre csak egyet csinálok. Ha kijön a versesfüzetem, majd akkor emez. Közben pedig lehet hogy az idei Fekete Zaj feszten fogunk délutánonként felolvasni...részletezés és időzítés a titka mindennek. Élvezet a hobbiban, a munka fogalma ilyenkor nem fogalom vagy legalábbis nem érzékelhető munkaként. Tollvonások.

Egy kis édes emlékezés...

Az alábbi, sorrendben következő részek magamból még a 2007/2008-as év során keletkeztek, eredetileg egy közösségi oldal blogját hivatott dúsítani. Úgy gondoltam, felteszem ide, hisz itt jobban megfér, jobban elfér. Olvassátok

Reggel

csonkig égett gyertyák
a tegnapi veszekedés maradéka
miközben Te is azt eszed
amit a vágyaid felöklendeznek

2007. augusztus 04. 08:41

Kertem mámora

Mosolyog parázsod
szemembe
és szemem
mosolyog a tiédbe.

Az aszfalton új autók
rohannak
mi lassan
sétálunk álmunkban.

Vihar vagy nekem
a szél
bújócskát
játszik szivünkben.

2007.augusztus 09. 21:13

Úristen, már megint mit tettünk Bocival?

Napló:

Hát valamikor pár napja megtaláltuk magunkat Bocival esmételten a Jani kocsmában,ezredéves törzshelyünkön,és abszint meg házmester bizonyos mennyiségű elfogyasztása után rádöbbentünk hogy folytatjuk a már megkezdett közös munkánkat.A dolog úgy néz ki,hogy én küldök Bocinak rövidebb verseket, amire Ő kreál valami fotót,és a kettő montázsából összejön az "alkotás".Mindezt színesben képzeltük el,pár oldalon.Az első kép egy "nocomment-énvers"-emből készült el,címe még nincs,talán nem is lesz.Remélem hamarost írhatom itt,hogy elkészült az egész

A másik project kissé a reAKCIÓ csoport égisze alatt születik meg,mégpedig egy rövidfilmet tervezünk készíteni Bocival,amelynek a munkacíme várhatólag "Változó képek" lesz.A dolog rém egyszerű:versek lennének felolvasva,és ehhez készítenénk vizuális körvonalat,és tervezem majdan egy projecten belül a zene megírását hozzá,pár barátommal.Elkezdtük a versek gyűjtését,és a válogatás után elkezdődik az ötletek,helyszínek kiválasztása.Remélhetőleg igénybe tudjuk venni a Szegedi Egyetem Tanszékének segítségét.

2008.február 04. 16:22


Termeszek

ragyogó kék villámok
termeszek rágta fák
benső sikolya
végtelen hang
egy rezzenéstelen
napon
a lehelet vékonyuló
madzaga
elszakad

2008.augusztus 24. 01:22

Szombati hangulat

Mi legyen most?-kérdezem halkan, azután belebújok a monitorba. A Morcheeba-Parts Of The Process albuma. Merre vagytok, merre úszik viszonylagos hajótok a neontestek fényáradata alatt? Őrült világ? Nem. Sodró tánc. Merj. Élni. Te lenni.

ajánlom:"...annak, aki érti..."

2008.október 04. 11:53

Azt adja az Úristen…

Pergamenszerű az este.No, nem a színe, mert ez szürkéből alakult át valami ilyenné, mint a klaviatúra előttem, csak épp a betűk és számok helyére még csillagokat sem lehet képzelni. Belőlem folyondárként csap ki a füst, a tegnapi éjdzs party után sem gondoltam volna, hogy két üveg borral a hűtőben a ma így elszalad. Mások Szlovéniába autóztak, míg én lent maradtam a cég bázisán...dörömböl a fülembe az ajtó, hogy "már megint merre jársz"? Szóval pergamenszerű az este. Olyan száraz?Na, épp nem az, ma reggel ezernyi esőcsepp ütemes dobogása ébresztett öt-ötvenkor, és ez nem egyik szösszenetem egyik folytatásának a ki tudja hányadik átirata, hanem a valóság...ja, gondoltam egyből hogy ma nem kell sírt rajzolnom...Na, nem száraz és nem is olyan színű. Hanem könnyű. Belőlem kivon valami sejtelmeset, miközben belém tolja a könnyedség hatalmas adagjait. Nevetek. Rád és Rád, ezernyi embertömeg. Boldog vagyok, nem is sejted mennyire.

2008.október 04. 21:13

Álmok…ti végtelen gyönyör kertjei

Ismét Vele álmodtam. A múltkor felkavaró volt és féltékennyé tett, pedig semmi okom rá hogy féltékeny legyek, hiszen nem az én társam. A múltkor rossz volt az álom, valaki talpig vörösben, egy férfi, ott volt harmadikként, és Ő, őt ütögette, rám nem nagyon figyelt. Akkor nem is tudom mit éreztem, és nem egyszerűen felejtettem el ezt az álmot, sőt, nem is felejtettem el, hisz mint látjátok, még most is itt kering az agyamban, tehát csak valahová elraktam. A mostani szebb volt-ott volt nálam, vacak szobám kicsiny rejtekén és rám mosolygott, mikor azt mondtam neki-"látod, mondtam, ide senkit nem engedek, míg fel nincs újítva a ház". Nem mondott semmit, csak mosolygott, de ez a mosoly több volt nálam, nála vagy bárminél. Minden volt, és egybeforrasztott vele. Álmok...ti végtelen gyönyör és fájdalom kertjei, bár tudnám mit akartok mondani.

2008.október 05. 14:56

Magam után éhkoppon

Töredékek sejlenek fel a nem olyan régi múltból, egy arc éle, egy szempár rebbenése lencsék mögül, mosoly, és...törés,törés,törés. Betonkocka fejemben megint csak a rozsdás kerekek forognak, csikorognak, nyöszörögnek, és a bőr ráfeszül a lélek testére valós börtönként, súlyként. Pedig a fű zöld az ég pedig kék, és még annyi lány van a világon és közvetlen közelemben. Sírhatnék. De nem teszem. Te döntöttél úgy, hogy hallgatsz. A kérdőjelek most először természetesek.A vízpart mindig ott lesz, és mi mindig ott leszünk. Akár hiszed, akár nem. Túlélő vagyok.

2008.december 30. 15:39

Összefüggő eseménytelenség

A Monarchia Borászat 2004-es Egri Red nevű vörösbora, közben néha a kettőtizenegyben linóleumkoptatás, barna szofival összekötve. Emitt zenehallgatás, fáradtság, nem is tudom érzés. Zene. Próbateremválság. Kezdek kimászni és visszaesni. Egyik megy a másik visszajön? Nukleáris panoráma, súlyos, masszív hangorkán. A zuhany. Csak így, természetesen, semmi több, mint ez: a zuhany. Összefonódó képek és versek, egy három-négyéves ciklus lezárása lassan, szerkesztés tanulás, ötletek, kapcsolódások, véleménykérés. Egyszerű katt, tintába vagy monitorba öntve. Azután meg leképzések egy virtuális fotópapírra, és a kettő együtt valami. Odalent új könyvek a polcon. Olvasottak? Nagyrészt igen. De kell egy kis frissülés és emlékezés a parkban. Néhány katasztrófa közeleg a múlt hétvégéről. Elfekvő terület. Első "Ismeretlen Zóna-Kísérleti Terület" közeli kiadvány, bár ki tudja? Valami elindult, csak ne maradjon abba.