Reszponzió

Habozni annyi mint belépni – belépni annyi mint habozni.
Átsétált éjszakák váltakoznak az utcaverte esőkön.
Felfelé hullik a rög, az elképzelhetetlen mélységekbe, ahol az út labirintussá válik, és a labirintus úttá avanzsál.
Szelíd cigarettafüst kanyarog alvó párnákon.
Az alkóvból kiesik a zománcozott reinkarnáció.
Egy erkély öngyilkos lett.
A diaszpóra lázálmai.
Borotválatlan tükörkép.
Szombaton Ulver koncert, vasárnap Radnóti színház (séta az Andrássy körúton), közjáték a Kőbánya-Kispesti felüljárón, hétfőn Mono koncert, pénteken Tessedik Sámuel Múzeum.
A félelem tarkababja bennem egyedüllétet szül. Azt, hogy ne akarjak társat, közben a paradoxon folyamatosan felém tekintget. A nemiség kifejeződése csak illúzió, melyet jól takargatok. Nézhetem szenvtelenül önmagam útkeresését, de párt nem találok. Aki nekem adná a szívét, annak nem tudok semmit sem adni.
Többmilliárd idol teremt többmilliárd visszfényt.
Pontot rakunk Osiris testére. Isis hónaljának füstje.
„Ő meg vagy változik, vagy hagyod hogy ezt tegye, amit.
mindkettő a szeretet jegyében zajlik
csak nem mindegy, hogy ki áll a fókuszban
-nézd én sem tűrök a végtelenségig
megmondod neki, ránt egyet a vállán, te pedig újabb esélyeket adsz, mert hátha...
-de te meg menekülsz
nem, csak épp nem veszem ki a részem a kollektív egymáshoz menekülésből”