"Ha egyetlen külső dolog sem bír önléttel,
hogyan létezhet mégis változás?
Úgy, hogy nem a külső dolgok változnak,
hanem az elme."
(Aperion-Project)
Lemaradtam már önmagamtól évekkel ezelőtt. De az is lehet, hogy én siettem előre, magam hagyva hátra. Azóta se értem utol magam, holott saját nyomomban járok. Csak pesszimizmus maradt nálam, mert a zöldes-barna szemű kisfiú minden mást a zsebében tartott, közös lelkünk kis fiókjaiban, kamráiban, óriási barlangjaiban - mindent, ami az enyém, az övé, a miénk volt valaha, mindazt, amit az univerzum erre az útra adott.
Valahol a hátam mögött ugrál. Vajon lát? Tudja, hogy előtte én ő vagyok? Érzékeli ezt? Én - úgy hiszem - érzékelem őt: nem látom, de mégis; ahogy szalad, él, lélegzik, elevenen birkózik a tájjal, mosolyog vagy a falat üti dühében. Elhagyott posztamens. Nem hallom a hangját, de tudom mit mond, mit gondol, miről mesél.
Tudom ki ő.
De nem tudom, én ki vagyok.
A jelen mozdulatai mozdulatlanságok.
Győrszentiván, 2013 őszén
Valahol a hátam mögött ugrál. Vajon lát? Tudja, hogy előtte én ő vagyok? Érzékeli ezt? Én - úgy hiszem - érzékelem őt: nem látom, de mégis; ahogy szalad, él, lélegzik, elevenen birkózik a tájjal, mosolyog vagy a falat üti dühében. Elhagyott posztamens. Nem hallom a hangját, de tudom mit mond, mit gondol, miről mesél.
Tudom ki ő.
De nem tudom, én ki vagyok.
A jelen mozdulatai mozdulatlanságok.
Győrszentiván, 2013 őszén
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése