Passzió

Jöjjön egy újabb régi darab, még 2004-ből. 10 év telt el. A keserűség szavai voltak ezek.

"Mind hűtlenek vagyunk egymáshoz, még ha a szerelem álcájába is bújunk ebben a végtelen kergetőzésben, ahol csak a bőrünk mentjük valami olyan elől, amitől menekülni lehetetlen, és továbbmentjük magunkat a káprázatban, amit magunk körül megalkotunk.

  Saját édenünk rég leromboltuk, de felépíteni már senki sem tudja, még ha az akarat meg is van, mert hiányzik belőlünk, emberekből az, amit léleknek hívunk.

  Mennyire ostoba és igaz szavak néznek vissza ránk a tükörből nap, mint nap.

  Senki sem veszi észre, hogy mást kellene cselekedni, mert mindenki elvan a saját világával és hiú sápadtságban futkosunk korlátaink között, mint az állatok, akiken kísérletezünk valami elérhetőbb cél miatt.

  Mennyire fellengzősek és vakok vagyunk: saját magunkon ugyanígy kísérletezünk minden nap.

  Hazugnak mondjuk a világot és fájdalmasnak az életet, csak azt felejtjük el, hogy mi tettük magunknak azzá."