Random kávé a városban, odakint esik az eső.
Vasárnapi csönd, finom kis kopogások, sötétre festett aszfaltcsíkok a lélegzés körmenetében.
Tócsák szemeinek tükrében nézek az égre.
Mellém szegődik egy fuvallat.
"Hazafelé".
Valaki egy lapra írja a nevem, elrobog egy busz, kötelezően unott emberek ülnek a hasában és kapaszkodnak valami távoli gondolatba.
Homokkő a zsebemben.
Finom halad előre a másodpercmutató, apró rezgései szinte észlelhetetlenek.
Színtelen éjszaka, álom nélküli képek.
Hová sodor az egyetlen?
A látnok eldobja tekercseit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése