Merevedés

Napközben a nyolcvanas évek itthoni képviselői, már ami az alternatív/új hullám zenéit illeti: így került sor A Cég, az URH, a Trabant hallgatására is. Néha a képernyőn felvillan J. szeme. Közben egy-két régi zene vagy épp film beszerzése, cserebere, egyebek. A listába pötyögöm a fotók számait napok óta: a monotónia virágzása. Finomított kvarcmozdulatok a bőrön. Nézzünk bele a gondolatokba: ábrándot kergető biomechanika kapcsolatai, áramkörök a csodálat szintézisében. Elküldeném a verseim, ha volna hova és ha volna miért. Pihenő egy tengerparton, a hold tányérán megcsillannak a valaha volt óceánok. Csillagok közül szemezgetek az egyetlennel - bármit is mondok, lefagyott a memóriám. Almacikkelyek és Képzelt Város. Soha nem volt atomkorszak. Az űr visszfénye a szememben, olvasmányok betűrengetege okádja magából a képeket. Vetítek önmagamnak. Telefonbeszélgetések, örömteli hangok. Másfajta beszélgetések senkivel. Voltam, maradok, elmentem. Kiteljesedés az örvény legalján, ahol a lényeg marad csupán. Tisztázatlan papírlapok keresnek menedéket fiókjaimban, alszanak, mint akik soha nem akarnak felkelni álmukból, mint akik soha nem akarnak kilépni saját világomból. Menedék az agyamnak, menedék az ágyamnak. Fogjatok: lezuhanok.