Reggeli magambanézés

Vasárnap reggel, nyolc-huszonhárom. A reggeli megvolt (pirítós + pecsenyezsír kombináció, egy pohár szódával), utána szomszéd dohányzó helységből néztem a 3-4 cm hó borította Holt-Kőrös partját, míg elszívtam egy fél szál barna szofit. Gyönyörű ez a fehérség, imádom a havat. Jó kedvre derít és habár tudom hogy hideg, mégis melegséget áraszt. Könnyen aludtam el tegnap este, és jól aludtam, reggel viszont marcangoltam egy kicsit magamat a kinézetem miatt: a plusz kilók nemigen szoktak izgatni, bár ma reggel igencsak katasztrofális szemmel néztem magam...de hát ez van. Az önzőségem már csak ilyen, néha rámjön az ötperc, és akkor nem örülök, hanem bevackolom magam belülre, és nemigen mozdulok ki - egy ideig. Mert azután már nem érdekel, egyszerűen csak magamba nézek és azt mondom - én elfogadom magam ilyennek.
Valami zenét kéne beraknom...legyen a Narcollapse vol.2 első CD-je. Hátha:)
Furcsa dolog ez - vagyunk egy szempillantásig, azután már nem, de mi mindezt egy hosszú, évekig tartó folyamatnak fogjuk fel. A művészetnek semmi értéke nincs, addig legalábbis, míg hiányt nem szenvedsz belőle...egy könyv, egy kép, egy film gyorsan elég a tűzön, húsz évvel később meg megy a siránkozás, hogy miért is kellett elégetni? Valahogy így járnak az emberek is: amíg itt vagyunk, nem sok értéket ismerünk fel egymásban, de ha már kétfelé megyünk, akkor bizony jön a felismerés. A szerelem, a barátság, a kapcsolatok nem örök érvényűek, mert változunk, és ezzel a belső atmoszféránk is változik. Jövünk-megyünk az Élet nagy rendező pályaudvarán, amit körülbelül úgy tudok elképzelni, mint egy elhanyagolt állomást: lelakva, piszkosan, hidegen. Magunknak kreálunk filmet az életünk folyásából - óhatatlan mozdulatok ezek, az örökkévalóság felé nyúlva, pedig az örökkévalóság nem más mint maga a Halál. Az nem változik, ott minden mozdulatlan, és mégis a legnagyobb jót cselekedjük önzetlenül halálunk percében: az addig minket működtető energiát ismét visszaadjuk az Életnek. Vicces: mintha bemennél egy könyvtárba, kivennél egy könyvet, majd visszavinnéd, hogy más is olvashassa és épüljön belőle (már ha épül belőle, és két oldal után le nem teszi).
De rendezni kell a sorokat, és nem rettegni. Tedd, ha teheted.