Hová tartasz...

Hová tartasz...hová tartozol? Mit látsz ebben a magadnak elveszett világban, amiről azt hiszed végleges.
Hiszel...de lázadásod csak makacs elutasítás. Fájdalom. Gyötrődés. Kételyek.
Nem másban - saját magadban.
Nosztalgiázol, ami csak sebeket tép fel és felemészt, mert közben feladod, mielőtt belefogsz.
Elfordulsz. Mert félsz és nem mered elmondani, hogy mennyire és mitől.
Azt mutatod, felvállalod magad, de közben egy fél kenyér csak mindez, egy félig megírt történet, aminek megsárgult lapjai fölött ábrándozol.
Magadnak vagy, de arra sem vagy képes igazán, csak remegsz kitalált napjaid között.
Remegsz.
Vársz rá.
Vársz.
Vársz? Vagy menekülsz?
Kinek is mondhatnád el?
Hiányzik belőled a szó.