Új napok mérlege

Új munkahely alig több mint másfél hete. Könyvtárból beszerzett, 50 forintért vesztegetett, selejtezett könyvekből építgetem a könyvtáram - ma kettőt vettem, egy finn és egy dél-amerikai író munkájának gyümölcseiből, a múltkor meg négyet sikerült beszerezni. Épülget a könyvállomány. Nemsokára indulás munkába, sajnos csak kiegészítő munka, négy órás, de ez is hoz valamit a konyhára és majd az adósságaim ebből is tudom kifizetni. Persze reményeim szerint találok átmenetileg áprilisig egy másikat is, mert ez nem állapot, és hát annyi jó koncert ígérkezik, csak az első félévben, hogy nem tudom hova kapjam a fejem (Kyuss, Swans, akkor ott van a Neurosis tag fellépése...). Mindenféle mentőötlettől mentesen róvom az utcákat, agyban már készülök az újjáéledt reAKCIÓ csoport első idei felolvasóestjére (április 11), meg előkapartam már a Polgár András könyvet is, hogy végre nekilássunk annak az átdolgozásának színpadra, de teljesen szokatlan módon a sima színpadi produkciótól, hiszen több mindent szeretnénk benne elegyíteni, így a "hangszerepet" és a sziluettjátékot, vagy épp a minimális színpadi díszletet és a vetítést, és még ki tudja milyen ötletek kapnak helyet.
A lelkem néha nyugodt, de néha teljesen megrázkódom a súly alatt, hiszen az eddigi megélhetésem jó ha egyharmadát megkeresem a mostani munkámmal, így kissé sebezhetővé váltam. De megvan az akarat és az igyekezet hogy másik munkám is legyen - no és a tett is megvan hozzá, nemcsak az akarat, mely önmagában tunya csak.
Ahogy azt egy film címe is sugallja: Lesz ez még így sem!

Az elmúlt öt év

Hát kezdjük. Öt éve, hogy csak átmenetileg lakom otthon, az időm nagy részét vidéken töltöttem. Ez alatt az öt év alatt (2006 óta) laktam Kunhegyesen, Tiszaroffon, Mohácson, Fadd-Domboriban, Szekszárdon majd végül itt, Szarvason. Vége az utazásoknak, a hasis és fű és még ki tudja mi mindennel átitatott rövidebb-hosszabb eszméletvesztéseknek, felfedezéseknek. Vége az átszállásoknak, várakozásoknak, indulásoknak és érkezéseknek - legalábbis egyenlőre. Barátok, nem barátok, szerelmek sora bújik a múltba. A szoba már csak három napig élvezhető. Képek a falról le, amit muszáj, viszünk haza, a többi marad...az emlékek képei itt bentragadtak.

A Holt-Körös partján ültem és szakadt a hó

Plágium a cím, de nem érdekel. Most egyszerűen ez illik a legjobban ide. Mosolygós, kellemesen fáradt nap, és a piszkosszürke felhők okádják a hópelyheket. Gyerekes hát, de az se érdekel: én mindig őszintén rácsodálkozom a hóesésre, az adott tél első havára pedig főképp. Meg hát itt az ideje is, hogy melegen öltözve összejárjam a friss havat, benne hagyjam egy pillanatnyi roham erejéig a lábnyomom, hogy azután a következő hadosztálynyi hó, máris kezdje maga alá temetni. Nincs megállás, csak szakadatlan és egyre erősödő hullámokban meginduló támadás. És a nagy fehérség köpenyt terít a vállamra, a szél pedig borzol...

Merevedés

Napközben a nyolcvanas évek itthoni képviselői, már ami az alternatív/új hullám zenéit illeti: így került sor A Cég, az URH, a Trabant hallgatására is. Néha a képernyőn felvillan J. szeme. Közben egy-két régi zene vagy épp film beszerzése, cserebere, egyebek. A listába pötyögöm a fotók számait napok óta: a monotónia virágzása. Finomított kvarcmozdulatok a bőrön. Nézzünk bele a gondolatokba: ábrándot kergető biomechanika kapcsolatai, áramkörök a csodálat szintézisében. Elküldeném a verseim, ha volna hova és ha volna miért. Pihenő egy tengerparton, a hold tányérán megcsillannak a valaha volt óceánok. Csillagok közül szemezgetek az egyetlennel - bármit is mondok, lefagyott a memóriám. Almacikkelyek és Képzelt Város. Soha nem volt atomkorszak. Az űr visszfénye a szememben, olvasmányok betűrengetege okádja magából a képeket. Vetítek önmagamnak. Telefonbeszélgetések, örömteli hangok. Másfajta beszélgetések senkivel. Voltam, maradok, elmentem. Kiteljesedés az örvény legalján, ahol a lényeg marad csupán. Tisztázatlan papírlapok keresnek menedéket fiókjaimban, alszanak, mint akik soha nem akarnak felkelni álmukból, mint akik soha nem akarnak kilépni saját világomból. Menedék az agyamnak, menedék az ágyamnak. Fogjatok: lezuhanok.

Mindegymindegy

Cigaretta a kettőtizenegyben, kávé a kettőszázkilencben, melegítve, tejjel, kevés cukorral, majd a kettőtízben bolyongás. Számítógép előtt a világ, fáradtság vagy szimpla letargia, nem tudom minek az érzete, és némi bizonytalanság a jövő félévet illetően. januártól munkát kell találnom, rendezni a közben felhalmozott adósságaimat, rendeznem magam sorait...tiszta katasztrófahelyzet, de valahogy kievickélek belőle. Bízom magamban. Egy állás a legfontosabb most, legyen az bármiféle munka is. Már öt éve hogy folyamatosan dolgoztam, ez most olyan bénító érzés: bénító, hogy bizonytalan a jövőm, bénító, hogy most döbbenek rá, mennyi mindent én magam toltam el, ami a jövőképemet illeti. És mennyi mindent eltoltam magamtól ezzel. Persze nemcsak magamtól, hanem a családomtól is. Most megint egy csapda - ugyanaz mint sokszor, a nemtörődömség és a hanyagság csapdája visszaüt, és az acél rugók nagyot csapnak. Nincs választás - munka kell, nem segély, dolgozni kell, nem tanfolyamra járni. És ezt itt, most csak magamnak köszönhetem...mint néhányszor a múltban. Aki nem tanul időben, így jár, aki nem ébred fel időben, átalussza a lehetőségeket. Tenni akarás helyett cél, amit beteljesítek. Mától.

Kifelé menet

A kettőtizenegyben cigaretta és holdnézés. Előtte egy kis ízlelés: 2009-es Budai Chardonnay, a nyakas borok közül.Ma főképp neo-folk/dark ambient/world music hallgatás, bevásárlás előtt és után. Kint hideg szél, úgyhogy elmaradt az Ó-temetőbe tervezett séta, fotózással egybekötve. A The Dark Brotherhood demo borítójának ötletei.Valami történik, az állóvíz körül, feszes, nyugtalan tükre megbolydul, ráncokat vet, bizonyos törvényeknek engedelmeskedve. Jelek. Parancsok, amelyek anélkül futnak, hogy tudatos rágondolásról beszélhetnénk. Mi ezen a felén vagyunk a Földnek. A Hold fele, mint egy kettévágott gömb, hever a csillagok között. A félkör íve aranylóan ragyog, elütve némileg a belső héj színétől. Sötétben némi fény belőle, egy kevés a fel-felizzó parázs röpke, intenzív elmúlásából. Még gyönyörűbbnek tűnik a tiszta égbolton. Belémütközik egy szék kifelé menet.

Minden messzeség

Minden messzeség
ott van egy pontban
ujjaim a múlthoz érnek
kizárt
hogy a bűvölet fogva tart
de ami öröm ma
holnap magamhoz térít
a testcellában