Egy kis édes emlékezés...

Az alábbi, sorrendben következő részek magamból még a 2007/2008-as év során keletkeztek, eredetileg egy közösségi oldal blogját hivatott dúsítani. Úgy gondoltam, felteszem ide, hisz itt jobban megfér, jobban elfér. Olvassátok

Reggel

csonkig égett gyertyák
a tegnapi veszekedés maradéka
miközben Te is azt eszed
amit a vágyaid felöklendeznek

2007. augusztus 04. 08:41

Kertem mámora

Mosolyog parázsod
szemembe
és szemem
mosolyog a tiédbe.

Az aszfalton új autók
rohannak
mi lassan
sétálunk álmunkban.

Vihar vagy nekem
a szél
bújócskát
játszik szivünkben.

2007.augusztus 09. 21:13

Úristen, már megint mit tettünk Bocival?

Napló:

Hát valamikor pár napja megtaláltuk magunkat Bocival esmételten a Jani kocsmában,ezredéves törzshelyünkön,és abszint meg házmester bizonyos mennyiségű elfogyasztása után rádöbbentünk hogy folytatjuk a már megkezdett közös munkánkat.A dolog úgy néz ki,hogy én küldök Bocinak rövidebb verseket, amire Ő kreál valami fotót,és a kettő montázsából összejön az "alkotás".Mindezt színesben képzeltük el,pár oldalon.Az első kép egy "nocomment-énvers"-emből készült el,címe még nincs,talán nem is lesz.Remélem hamarost írhatom itt,hogy elkészült az egész

A másik project kissé a reAKCIÓ csoport égisze alatt születik meg,mégpedig egy rövidfilmet tervezünk készíteni Bocival,amelynek a munkacíme várhatólag "Változó képek" lesz.A dolog rém egyszerű:versek lennének felolvasva,és ehhez készítenénk vizuális körvonalat,és tervezem majdan egy projecten belül a zene megírását hozzá,pár barátommal.Elkezdtük a versek gyűjtését,és a válogatás után elkezdődik az ötletek,helyszínek kiválasztása.Remélhetőleg igénybe tudjuk venni a Szegedi Egyetem Tanszékének segítségét.

2008.február 04. 16:22


Termeszek

ragyogó kék villámok
termeszek rágta fák
benső sikolya
végtelen hang
egy rezzenéstelen
napon
a lehelet vékonyuló
madzaga
elszakad

2008.augusztus 24. 01:22

Szombati hangulat

Mi legyen most?-kérdezem halkan, azután belebújok a monitorba. A Morcheeba-Parts Of The Process albuma. Merre vagytok, merre úszik viszonylagos hajótok a neontestek fényáradata alatt? Őrült világ? Nem. Sodró tánc. Merj. Élni. Te lenni.

ajánlom:"...annak, aki érti..."

2008.október 04. 11:53

Azt adja az Úristen…

Pergamenszerű az este.No, nem a színe, mert ez szürkéből alakult át valami ilyenné, mint a klaviatúra előttem, csak épp a betűk és számok helyére még csillagokat sem lehet képzelni. Belőlem folyondárként csap ki a füst, a tegnapi éjdzs party után sem gondoltam volna, hogy két üveg borral a hűtőben a ma így elszalad. Mások Szlovéniába autóztak, míg én lent maradtam a cég bázisán...dörömböl a fülembe az ajtó, hogy "már megint merre jársz"? Szóval pergamenszerű az este. Olyan száraz?Na, épp nem az, ma reggel ezernyi esőcsepp ütemes dobogása ébresztett öt-ötvenkor, és ez nem egyik szösszenetem egyik folytatásának a ki tudja hányadik átirata, hanem a valóság...ja, gondoltam egyből hogy ma nem kell sírt rajzolnom...Na, nem száraz és nem is olyan színű. Hanem könnyű. Belőlem kivon valami sejtelmeset, miközben belém tolja a könnyedség hatalmas adagjait. Nevetek. Rád és Rád, ezernyi embertömeg. Boldog vagyok, nem is sejted mennyire.

2008.október 04. 21:13

Álmok…ti végtelen gyönyör kertjei

Ismét Vele álmodtam. A múltkor felkavaró volt és féltékennyé tett, pedig semmi okom rá hogy féltékeny legyek, hiszen nem az én társam. A múltkor rossz volt az álom, valaki talpig vörösben, egy férfi, ott volt harmadikként, és Ő, őt ütögette, rám nem nagyon figyelt. Akkor nem is tudom mit éreztem, és nem egyszerűen felejtettem el ezt az álmot, sőt, nem is felejtettem el, hisz mint látjátok, még most is itt kering az agyamban, tehát csak valahová elraktam. A mostani szebb volt-ott volt nálam, vacak szobám kicsiny rejtekén és rám mosolygott, mikor azt mondtam neki-"látod, mondtam, ide senkit nem engedek, míg fel nincs újítva a ház". Nem mondott semmit, csak mosolygott, de ez a mosoly több volt nálam, nála vagy bárminél. Minden volt, és egybeforrasztott vele. Álmok...ti végtelen gyönyör és fájdalom kertjei, bár tudnám mit akartok mondani.

2008.október 05. 14:56

Magam után éhkoppon

Töredékek sejlenek fel a nem olyan régi múltból, egy arc éle, egy szempár rebbenése lencsék mögül, mosoly, és...törés,törés,törés. Betonkocka fejemben megint csak a rozsdás kerekek forognak, csikorognak, nyöszörögnek, és a bőr ráfeszül a lélek testére valós börtönként, súlyként. Pedig a fű zöld az ég pedig kék, és még annyi lány van a világon és közvetlen közelemben. Sírhatnék. De nem teszem. Te döntöttél úgy, hogy hallgatsz. A kérdőjelek most először természetesek.A vízpart mindig ott lesz, és mi mindig ott leszünk. Akár hiszed, akár nem. Túlélő vagyok.

2008.december 30. 15:39

Összefüggő eseménytelenség

A Monarchia Borászat 2004-es Egri Red nevű vörösbora, közben néha a kettőtizenegyben linóleumkoptatás, barna szofival összekötve. Emitt zenehallgatás, fáradtság, nem is tudom érzés. Zene. Próbateremválság. Kezdek kimászni és visszaesni. Egyik megy a másik visszajön? Nukleáris panoráma, súlyos, masszív hangorkán. A zuhany. Csak így, természetesen, semmi több, mint ez: a zuhany. Összefonódó képek és versek, egy három-négyéves ciklus lezárása lassan, szerkesztés tanulás, ötletek, kapcsolódások, véleménykérés. Egyszerű katt, tintába vagy monitorba öntve. Azután meg leképzések egy virtuális fotópapírra, és a kettő együtt valami. Odalent új könyvek a polcon. Olvasottak? Nagyrészt igen. De kell egy kis frissülés és emlékezés a parkban. Néhány katasztrófa közeleg a múlt hétvégéről. Elfekvő terület. Első "Ismeretlen Zóna-Kísérleti Terület" közeli kiadvány, bár ki tudja? Valami elindult, csak ne maradjon abba.

Reggeli magambanézés

Vasárnap reggel, nyolc-huszonhárom. A reggeli megvolt (pirítós + pecsenyezsír kombináció, egy pohár szódával), utána szomszéd dohányzó helységből néztem a 3-4 cm hó borította Holt-Kőrös partját, míg elszívtam egy fél szál barna szofit. Gyönyörű ez a fehérség, imádom a havat. Jó kedvre derít és habár tudom hogy hideg, mégis melegséget áraszt. Könnyen aludtam el tegnap este, és jól aludtam, reggel viszont marcangoltam egy kicsit magamat a kinézetem miatt: a plusz kilók nemigen szoktak izgatni, bár ma reggel igencsak katasztrofális szemmel néztem magam...de hát ez van. Az önzőségem már csak ilyen, néha rámjön az ötperc, és akkor nem örülök, hanem bevackolom magam belülre, és nemigen mozdulok ki - egy ideig. Mert azután már nem érdekel, egyszerűen csak magamba nézek és azt mondom - én elfogadom magam ilyennek.
Valami zenét kéne beraknom...legyen a Narcollapse vol.2 első CD-je. Hátha:)
Furcsa dolog ez - vagyunk egy szempillantásig, azután már nem, de mi mindezt egy hosszú, évekig tartó folyamatnak fogjuk fel. A művészetnek semmi értéke nincs, addig legalábbis, míg hiányt nem szenvedsz belőle...egy könyv, egy kép, egy film gyorsan elég a tűzön, húsz évvel később meg megy a siránkozás, hogy miért is kellett elégetni? Valahogy így járnak az emberek is: amíg itt vagyunk, nem sok értéket ismerünk fel egymásban, de ha már kétfelé megyünk, akkor bizony jön a felismerés. A szerelem, a barátság, a kapcsolatok nem örök érvényűek, mert változunk, és ezzel a belső atmoszféránk is változik. Jövünk-megyünk az Élet nagy rendező pályaudvarán, amit körülbelül úgy tudok elképzelni, mint egy elhanyagolt állomást: lelakva, piszkosan, hidegen. Magunknak kreálunk filmet az életünk folyásából - óhatatlan mozdulatok ezek, az örökkévalóság felé nyúlva, pedig az örökkévalóság nem más mint maga a Halál. Az nem változik, ott minden mozdulatlan, és mégis a legnagyobb jót cselekedjük önzetlenül halálunk percében: az addig minket működtető energiát ismét visszaadjuk az Életnek. Vicces: mintha bemennél egy könyvtárba, kivennél egy könyvet, majd visszavinnéd, hogy más is olvashassa és épüljön belőle (már ha épül belőle, és két oldal után le nem teszi).
De rendezni kell a sorokat, és nem rettegni. Tedd, ha teheted.

96

Beteg.
Koravén hangfalak ontják a zenét.
Most a Narcollapse válogatás második számát.
Vagy a tehetetlen Holdat odakint.
Vagy a telhetetlen szellemet odabent, az ego-t, az egotrip-et.
Szolnokon a pályaudvar hidege egy órán át.
Közönyösre kopott padlólapok.
Hallucinogén utazás a kerékcsattogásokon - vagy szebben mondva: a kerék érintkezésén a sínekkel.
Letusoltam, hajszárítás, fogmosás. Betanult idiómák excentrikussága.
Minek szemezni, mikor látni is lehet?
Egy kis víz bukkan fel.
Most pedig...zongorán játszik egy etűdöt az éjszaka.

Az élet nem tudja nélkülözni a konkrét világot?

Csak úgy szalad az idő, nyomot se hagy, és máris eltelt két hét, mióta utoljára felbukkantam itt. Nem tagadhatom, a nappalok furák voltak, voltak mély álmok, amik túllépték a szokott tudathatárt, és fura képeket raktak össze a félig álomtalan álom vetítővásznán. Vagy csak szimplán álomszintű gondolkodás csordul végig arcomon, és a Hold göröngye vagyok.
Volt egy út Budapestre, pontosabban a KöKi-ig. Magánál aludtam, miután a babzsákokon való heverést abbahagyva nyugtáztuk magafelé kopogó lépteinket a fagyos utcán. Piszkos,fűtetlen éjszakai busz, ötig beszélgetés, kicsit álmos szerda.
Jut eszembe vasút - van ez az "álvasutas" akinek az ügyét mostanság felfújják kissé, olvastam is egy-két olvasói hozzászólást, persze csak szinte szélsőségeket ragadtak ki, nem hiszem hogy ezzel újat mondok természetesen. Kiadta magát tanulónak, vezetett néhányszor felügyelet mellett, senkinek semmi baja nem lett, erre ilyen reakciókat olvasok, hogy "biztos nem vették fel, és azért csinálta", meg hogy"ez már lassan terrorizmus" és egy idős nő szerint "ámokfutó" az illető. Nem hiszem. Ahogyan azt a mozdonyvezetők is írták különböző fórumokon: vonatot a tanuló is vezet, pedig neki sincs meg még akkor az engedélye rá. Sőt, mondok egy általános példát: a sima autóvezetőkét. Ugye mikor elmegy vezetni tanulni valaki, akkor nem azért megy, mert már van jogosítványa autót vezetni, hanem mert azt akar szerezni. Ehhez pedig meg kell tanulni vezetni, amit ugye ezek a tanulóvezetők a forgalomban tesznek meg. Nem hiszem hogy akkor ők is ámokfutók. Rendben, a srácnak nincs semmilyen papírja vezetni mozdonyokat, és nem is egyedül tette, ha jól tudom, hanem tapasztalt mozdonyvezetők ültek mellette végig. Azt hiszem, az emberi irigység és a butaság nagyobb mint hittem. Valaki csak spontán jól érezte magát, van egy nem mindennapi hobbija, és bumm! - most meg majd jól megmutatjuk ennek a gonosz bűnözőnek! Húha...elég hervasztó, nem? Szóval ne viccelődjünk kérem szépen. Nem hiszem hogy ezzel - bocsánat a szóhasználatért - piti üggyel kellene foglalkozni, azt hiszem, akadnak ennél fajsúlyosabb ügyek is, minthogy erre költsünk. Mondják neki hogy ejnye-bejnye, a MÁV hozzon egy szigorúbb rendszert erre az esetre megalapozva, és kész. Vagy ha már annyira dúskálunk a pénzben hogy belefér, akkor meg azt az 50 milliárd forintot is lazán összedobhatja állam bácsi saját zsebből, ami hiányzik így az ingatlanadó lefújása után. Nem fals ez egy kicsit? Talán a komoly ügyekre kellene a pénzt elsősorban csoportosítani, és faragjunk egy kicsit a honatyák jövedelméből is, hiszen ha valakinek meg kellene értenie, hogy miért kell megszorítás, akkor ŐK azok. Szóval szerintem felezzünk, és akkor még ők se halnak éhen, és az államkassza is jól jár. Tekintsék ezt befektetésnek: amennyiben jól gazdálkodnak vele, akkor hozama is lesz, és akkor megint jutni fog bőven (remélhetőleg nem csak az ő) kasszájukba is pénz. De persze ez lenne az utolsó, amiben egyetértenének velem...
De itt a jövőbe nézéshez max az állítólagos főboszorkák látnak csak, mi meg se próbáljuk, hogy elkezdjük építeni az alapját. Mert hát szarból várat lehet, de összedől. Szóval kicsit komolyabban kéne venni magunkat. Elég a bohóckodásból.

sztrájk vagy nem sztrájk...

Igen,BKV, pedig semmi közöm hozzá, max akkor ha valamilyen koncertre vagy ismerősök látogatása alkalmából zötykölődök valamelyik lestrapált buszon...amit ugye nem a sofőrök használtak el. Megértem a sztrájkot, mert nyílván tűrhetetlen, hogy a mostani fizetésüket meg akarják nyírbálni - én se örülnék, ha mondjuk holnaptól kevesebbet kapnék ugyanazért a munkáért, és ezzel bizony így lenne mindenki. Olvastam pár véleményt, sokan a sofőröket hibáztatják (az egyik egyetemista pl. fázott, és emiatt volt mérges a sofőrökre - pedig az időjáráshoz a BKV-nak nem sok köze van), pedig szerintem csak azért harcolnak, ami megilleti őket, mert azért ebben a mi nagy fővárosunkban nem egyszerű busszal sem közlekedni, pláne nem kilenc-tíz órát levezetni a forgalomban, vigyázni az utasokra, a buszra, a többi közlekedőre...na és nekem a BKV vezetése ne verje magát azzal, hogy sofőröket rúgnak ki, mert sztrájkolni mernek a jogaikért, miközben a járműpark felújítása/lecserélése helyett százmilliókat úsztatnak el barátságból egymás között! Ez a helyzet a MÁV-val is: ezeréves szerelvényeken zötykölődhetünk ezeréves síneken, a fűtés vagy jó vagy nem, a mosdók állapota katasztrofális, az árak meg nem fedik a valóságos szolgáltatást. Szóval szerintem kell a sztrájk, mert emberek végzik a dogukat a maguk módján amennyire lehet, erre meg kirúgással fenyegetik őket, amennyiben nem elégedettek azzal hogy megkúrtítják a fizetésüket. Van amit nem szabad hagyni, és bár a történelemkönyvek lapjairól bizony tudjuk hogy a magyar mindig ilyen birka-típusú nép volt (tűrünk,tűrünk, de meddig?), mindent nem szabad hagyni.

hello nyújír!

A nyújír...boldog és nem boldog egyaránt. Még a megfázással bírkózom, a tegnapomból csak foszlányok villódznak, miután átverekedtem magam busszal (Hmvhely és Szentes között bealudtam) Szarvasra (maroknyi taknyos zsebkendő került a buszállomás kukájába), majd megfagytam, szerencsére Egri Ati (későbbiekben néger meg egyebek:)) időben ott volt a céges géppel értem. Persze hogy gyenge voltam, és volt némi hőemelkedésem is - a legjobb talán a hőemelkedéses alvásban hogy mély és félig álomtalan: inkább képek folynak össze, olyan mintha több vetítővel dolgoznék egyszerre, mintha a tudatom tudattalan részéről több történet is életre kapna, és csak peregne, peregne...vicces és virgonc egyszerre ez az állapot, no meg persze nem a legtökéletesebb a lélegzés finomra hangolásához, de ez van, oszd be, és szedd ki belőle a pozitívumokat: nagy alvások szinte ingyen, és ki tudja, talán még a fantáziám is termékenyebb egy kicsivel - legalábbis alvó állapotban.
Fogadalmak nélküli év ez, persze nyammog ezt - azt az ember magában mindig, ha tetszik, ha nem; ez ilyen szociális reakció (vagy aszociális, amelyik jobban tetszik) ilyenkor, amikor azt az illúziót "érzékeljük", amit magunknak kreáltunk az Idő végtelenítése során - fordult egyet a nagy kerék, új év van vagy mifene. Persze megtenni ugye nem ilyen egyszerű - de újévkor a média tele ilyen sztorikkal, én most nem untatnék itt senkit ezzel, ha nem baj. Én teszem a magamét szerencsére, most elindultam:) Hány év makacs, kitartó beszéde után?Nem tudom...
Több ez mint kezdet, több ez mint valami más. Jót tehettem már 12 nappal a kezdés után. Gerincesnek érzem magam. Egészebbnek.
Egerésszétek ki Ti is a betevőtöket - ott van előttetek.