2016. október 28., péntek
Rendetlenség
És leszakad az ég...
Dörög, kacagva dörög, villámok festik kékre a modern tájat, az éjszakában riasztók harsannak és nemsokára szirénák válaszolnak primitív dallamokat az ősi természet hívó szavára.
Ösztönös félelem.
A szél zúg, az eső dobol mindenhol.
Megmutatja magát mindaz, ami évmilliók óta kering, szüntelenül fejlődik, lecsap. Természet Anya hangja énekel, kiteljesedik, élteti a tájat.
Most.
A pillanatban rohamoz millió és millió esőcsepp.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)